Újpesti hokitörténelem I. 1885-1955

Az utehoki.hu honlap indításakor Laszip Gábor készített egy remek összeállítást az újpesti jégkorongozás történetéről. A honlap átalakulása után a történelem elveszett. Szerencsére a forrás megvan, így az utehoki-lelátó honlapon ismét elérhető az újpesti hoki története.

Az Újpesti TE jégkorong szakosztályának története

I. rész – 1885-1955

Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, így jelenleg Magyarország legpatinásabb klubja. Ám kezdetben nem hogy jégkorongról, de csapatsportágakról sem volt szó az ekkor még önálló Újpest községben. Ahogy a klub neve is mutatja, a torna vitte a prímet, majd rövidesen megalakult a vívó szakosztály is. A századfordulón a futballisták és az atléták is színre léptek azonba a hokisok még várattak magukra. Azonban a jégkorong első szótagáról, vagyis a „jégről” az első ismert újpesti tudósítás már 1886. (!) novemberében megjelent. Ekkor így írt az Ujpest és Vidéke: „Az UTE elhatározta, hogy korcsolyázó egyletet szervez. Az Ehrenwald cég átengedte a kikötői vízfelületét korcsolyapálya kialakítására. A jégpálya 1887. január 3-án nyílik.” Később a pályát a Hartmann gyár mögé helyezték át, de a cikkben ígért korcsolyázó egylet alapítása ekkor még elmaradt. A jégpályák azonban nem maradtak el, hol a nagyközség, hol az UTE készített természetes jegű pályát. Ennek a helyszíne mindig változott, 1896-ban például Újpesten az Árpád úton, „a Kolosszeum mögött áldoztak a korcsolyasport hivei Halifaxnak”.

1903-ban az UTE létrehozta első komolyabb sporttelepét a Népszigeten, ahol 1906-tól a klub telente ismét jégpályát létesített. Sőt, a hatalmas pályát acetilén fény világította meg, így sötétedés után is lehetett használni, a korcsolyázóknak pedig melegedő szobák és büfé álltak rendelkezésre. Az idényjegy 4 korona volt, amihez az UTE hivatalos helyiségében, a Széchenyi kávéházban lehetett hozzájutni. 1907-ben egy másik újpesti klub, az URAK hozott létre jégpályát a Mező utcai sporttelepén, amit ívlámpákkal világítottak meg. Ám ekkoriban a jégkorong még ismeretlen volt nem csak Újpesten, hanem egyáltalán Magyarországon, a jégpályát kizárólag korcsolyázásra használták. Az első jeges csapatsportág, ami hazánkba érkezett a bandy avagy magyarosítva jéglabda volt! A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) A és B csapata 1908-ban játszotta első bandy mérkőzését, és a leginkább jégen játszott gyeplabdára hasonlító sportág gyorsan népszerű lett. Igaz, a hatalmas pályaméret miatt kizárólag a városligeti jégpályán lehetett játszani, így csak a fővárosiak űzték az új játékot. A BKE-hez rövidesen csatlakozott a BBTE is, és beindult a hazai jéglabda-élet.

1925-ben érkezett hazánkba az új jeges sportág, a „koronghokki” – ahogy akkoriban nevezték, és gyorsan sikert aratott. Természetesen a jégkorong bölcsője is a Városligetben volt, és ismét a BKE illetve a BBTE voltak azok, akik útjára indították a sportágat, az addig bandyző játékosok pedig egymás után tértek át az új sporthoz. Nagy lendületet adott, hogy a városligeti tavat 1926-ban műjégpályává alakították, így a kontinensen másodikként Budapesten jött létre az időjárástól függetleníthető jégfelület. Hazánk 1927-ben már csatlakozott is a nemzetközi jégkorong szövetséghez, vagyis az IIHF-hez, és még az ebben az évben rendezett EB-n is elindult. A történelmi első válogatott mérkőzésen 6-0 arányban maradtunk alul Ausztria legjobbjai ellen. 1928-ban már az Olimpián is részt vettek a magyarok, sőt, a műjég révén óriásit fejlődő válogatott 1929-ben már hazai pályán rendezett EB-n vehetett részt! Ám bajnokságot ekkor még nem rendeztek, mert a külön klasszist képviselő BKE és BBTE mellett senki sem akart „leégni” a küzdelmek során.

A fejlődő, a világ nyolc legjobbja közé bekerülő válogatott mellett gyorsan fejlődésnek indult a klubélet is. 1930-ra már több hokiklub alakult. Létrejött az FTC, az MHC, a MUE, az AHC, a MAFC és a BEAC jeges szakosztálya is. 1937. januárjában végre a bajnoki küzdelmek is megindultak, három csapat részvételével. Az első bajnoki címet a műjégpálya tulajdonosa, a BKE I. csapata nyerte a BBTE és a BKE II. előtt, a következő szezonban pedig már az Amatőr HC és az FTC is csatlakozott a mezőnyhöz.

Kevesen tudják, de az újpesti jégkorongélet már a harmincas években megkezdődött! Igaz, klubunkban a sportág akkor még tiszavirág-életűnek bizonyult, hisz 1930. a mindössze két szűk esztendő kezdete lett. A vezetők nem láttak „bizniszt" a hokiban, így pénzt sem adtak rá, inkább egy tollvonással megszüntették azt.

Aschner Pál

Az 1935-ös kiadású „Az UTE 50 esztendős története” című könyv így ír az UTE elnökének fia, Aschner Jakab által vezetett „jégsport szakosztály” kezdeti lépéseiről: „Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghockey szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függősége, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni.
Ez a szakosztály 1930-ban alakult meg és mint minden sportágban Újpesten, olyan eredményeket értünk el, amelyekkel majdnem komoly vetélytársai lehettünk régi és műjégpályával, vagy a műjégpályán tréninglehetőséggel rendelkező, tehát feltétlenül kedvezőbb körülmények között dolgozó csapatoknak. A csapat legjobb játékosa kiváló teniszezőnk, egyben minden sportágban legelső rangú tehetségünk, Aschner Pál volt. Mellette éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak a többi fiúk is: Leiner Pál, Leiner László, Roth István, Czuri István, Dési György és Messó Antal. Sajnos, a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették (…), hogy műjégpálya alapítására még csak gondolni is merjünk s mivel ahhoz, hogy komoly szerepet tudjunk játszani, ebben a sok gyakorlatot igénylő sportágban, műjégpálya feltétlenül szükséges lenne”

Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy bár sporttevékenységet nem végzett, csapatot nem szervezett és indított, jégkorong szakosztályunk mégsem szűnt meg 1932-ben! Sőt, egészen a második világháború végéig létezett - legalábbis papíron: a hokisok szakosztályelnököt és szakosztályvezetőt választottak, - utóbbi pozíciót 1939-ben egykori miniszterelnökünk fia, ifjabb Bethlen István töltötte be -  részt vettek az Újpesti TE közgyűlésein. Várták az újabb "jeges korszak" beköszöntét, hogy az első adandó alkalommal csapatot indíthassanak. A szakosztály életéből "csupán" maga a jégkorong, a sport hiányzott. Majd az 1945-ös újrakezdésnél az adminisztratív lét is véget ért, a szakosztály megszűnt. Ezzel zárult le a szinte el sem kezdődő hőskorszak.

Ám az újpesti jégkorong létezni akart! És hamarosan újra létezett is! Az „időszámításunk szerinti", azaz az 1955-ös alapítás már visszavonhatatlan: Kecskés József szakosztályvezető irányításával az 1950, vagyis Nagy-Budapest kialakítása és a "sportklubok szocialista alapon történő átszervezése" óta Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál is útjára indult a korong. Noha a játékosokat innen-onnan verbuváltákössze – átlagéletkoruk 32 év volt – szó sincs róla, hogy ez szedett-vedett brigád lett volna. Sőt! Két idősebb játékos, a válogatott Bán József és Molnár Tibor vezérletével kemény munka indult egy ütőképes újpesti hokicsapat létrehozása érdekében. A teniszezőként is ismert Ádám és Katona, továbbá Kondorosi, Boróczi, Palotás J., Lőrincz, Bán, Hircsák, Molnár és Rendi kitűnő játékosok voltak. Közülük a kapus Hircsák István már a 30-as években is válogatott klasszisnak számított.

A Bp. Dózsa történelmi első mérkőzését 1955. december 10-én, az egyetlen hazai hokipályán, a Városligeti Műjégen játszotta. Az ellenfél „természetesen” az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő ferencvárosi gárda volt, az eredmény pedig győzelem! Az újságok így tudósítottak a találkozóról:

A történelmi első mérkőzés: Bp. Dózsa – Bp. Kinizsi 3:2
Béke-kupa selejtező, Műjégpálya, 3000 néző

„Néhány méternyire innen még nyoma sincs a télnek. A késő ősz egész bolondos áprilisi időjárást varázsol a Városliget vén fái közé, de itt benn á Műjégpályán már „nyakig" vagyunk a téli idényben. A műkorcsolyázók, a gyorskorcsolyázók, s nem utolsósorban a jégkorongozók gondoskodnak arról, hogy úgy érezzék magukat a szurkolók, mintha máris a téli idény kellős közepén lennénk.

Szombaton délután a Bp. Vörös Meteor-Bp. Építők Béke Kupa mérkőzéssel kezdődött a műjég műsora: Az Építők Ielkes csapata nagy küzdelemre késztette a Meteort, amely Kenderessy egyetlen góljával szerezte meg a győzelmet. A Bp. Dózsa-Bp. Kinizsi találkozót felfokozott érdeklődéssel várta a mintegy háromezerfőnyi szurkolósereg. A beIügyiek „vadonatúj" korongcsapata teljes mértékben megérdemelte az előlegezett bizalmat: ötletes, gyors támadásokkal veszélyeztették a tavalyi bajnok kapuját, s közben – okosan – igyekeztek lelassítani a játékot a Bp. Kinizsi állóképesebb és gyorsabb játékosaival szemben. Azért a Bp. Dózsában is voltak gyors és állóképes játékosak, hiszen az új belügyi együttes szerencsés keveréke a tapasztalt „öregek"-nek (Hircsák dr, Molnár, Bán, Ádám) és a tüzesvérű, fiatal csikóknak. Mindezekkel hatalmas lelkesedés párosult s már az első harmadban látni lehetett: a Dózsa korongcsapata komoly szerepet játszhat majd a bajnokságban.

A Bp. Dózsa labdarúgó játékosai és vezetői szinte teljes számban kinn voltak és szurkoltak Adáméknak. Amikor a II. harmadban bejött a Dózsa cseresora, Mandik Béla megállapította:

– Szerencse, hogy a futballban megszünt a cserelehetőség. A legnagyobb zűr lenne, ha cserélnünk kellene, hiszen egy csapatra való egészséges játékosunk sincs.

Szamosi Ferenc, a belügyiek edzője boldogan mondta a 3:2-s győzelem után:
– Elégedett vagyok a fiúkkal. Hircsák ragyogóan védett, tapasztalata, nyugodtsága aranyat ér. A többiek is teljes szívvel-lélekkel játszottak.”

A nagyobb siker sem váratott magára sokáig: a Béke-kupában végül a döntőig jutottak az újpestiek. Bár az első bajnoki mérkőzés december 20-án nem úgy sikerült, ahogy arra számítottunk, de a rutinosabb bajnoki címvédő Bp. Kinizsi ellen a 7:3-as vereség nem volt szégyen. Végül rögtön az első évben dobogón végeztünk a bajnokságban!

LG